Ezt az éneket ,,néhai Bóné Gyula testvér" írta, és a zenéjét is ő szerezte. Valaki kérte tőlem a szövegét és segítséggel most leírom, talán van aki örülni fog ennek.
Ősidők dúsgazdag hajnalán, egy ember egyedül élve,
Érett meg keblében hajdanán az első nagy igazság:
Hogy nem jó egyedül! Üres az élet és oly sivár,
Nem jó egyedül, szavamra senki sem vár.
Hideg az élet mint sziklasír, létből a nem létbe visszasír.
Kiért az élet, miért az élet?
Nincs benne sem bánat sem öröm sem gyönyör,
Nem jó egyedül! Párjával zengi a kis madár:
Nem jó egyedül! Mondják a füvek s a fák.
A fűben világló kék bogár, az égből napfény és holdsugár,
Teremtő szavával, ezt zengi karával: Nem jó, nem!
Nem csupán földi az értelem,tudják ezt fent is a mennyben.
Mi lenne ó lélek én velem, ha nem volna jegyesem?
De Jézus az enyém, vérével eljegyzett engemet.
Bár bűnös valék, megmosott szent vérében.
Üdvös az élet mit lelkem bír,nem ijeszt a rideg néma sír.
Értem szenvedve, értem megvetve:
Győzött a síron át, nyítá menny ajtaját,
És Ő az enyém! Vérével mentett meg engemet
Méltatlan valék, méltatott érdemében.
Szeretve várnak az angyalok én erre mindennap gondolok.
Eljön Hű jegyesem és elviszen engem,Ó mily jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése